Csupa jó kérdés, amit néha feltesztek nekem, vagy épp én is magamnak, ezért gondoltam, írok egy bejegyzést arról, hogy mi van mostanában a PTB-vel. Elég mozgalmas volt eddig ez az év, és úgy érzem, a mozgalmasság nagy része még hátra van.

A bloggal röviden annyi van, hogy egészen egyszerűen nem volt rá időm, de tényleg. Minden jel arra mutat, hogy mostantól egy kicsivel több lesz, úgyhogy próbálom majd tartani a korábban is elhatározott havi minimum 1 bejegyzést ;)

Az, hogy miért nem volt rá időm, erősen összefügg azzal, hogy mi van most a PTB-vel. Korábban írtam egy bemutatkozó bejegyzésben, illetve máskor is említettem már, hogy a táskák mellett volt egy részmunkaidős állásom is. Ennek több oka volt: pár éve, mikor teljes munkaidőt már nem szerettem volna vállalni a táskák mellett, még nem voltam elég bátor ahhoz, hogy csak ezzel foglalkozzak. Féltem egy csomó mindentől, nem mertem bízni a bizonytalanban, meg magamban sem :) Ez szerintem akkor jó döntés volt, így utólag is úgy látom, hogy kellett még ez a pár év a PTB-nek is és nekem is, illetve tulajdonképpen sosem volt célom csak ezt csinálni, még az idei év eleji terveim között sem szerepelt az, hogy teljes munkaidőben vállalkozóként éljem az életem. Hát, ember tervez... Ráadásul imádtam a munkahelyem, így egyáltalán nem volt gond az, hogy be kell járnom valahova, szerettem bejárni :) 

Idén viszont nagyon beindultak a dolgok, a Dórival közösen tartott varróworkshopjainkra is nagyobb volt az érdeklődés, mint eddig bármikor, így rengeteg hétvégémet az foglalta le, illetve a PTB X Zerowaste termékeknek akkora sikere lett hirtelen, hogy alig tudtam tartani a lépést. Ennek persze nagyon örültem, viszont nem volt másra kapacitásom, mint sodródni az árral, hiszen még ahhoz is plusz idő kellett volna, hogy kilépjek belőle:) Így aztán nem csináltam mást hónapokig, mint dolgoztam itthon, dolgoztam a munkahelyemen, dolgoztam hétvégén, meg hajnalban, meg késő éjjel, olyan tempóban, hogy így utólag visszanézve az egyáltalán nem volt egészséges. Meg is lett az eredménye, hiszen a folyamatos időhiánynak, nem pihenésnek, rohanásnak mindig meg van: feszült voltam, sokszor nem készültem el határidőre, emiatt még feszültebb lettem, de a mélypont azt hiszem, az volt, amikor gyártottam a sok zerowaste terméket, mellette pedig kaját rendeltem a munkahelyemre eldobhatós műanyag dobozban, mert másra nem volt időm, sem bevásárolni, sem főzni, sem semmire. Na, akkor aztán rájöttem, hogy itt bizony lépni kell, mert ez hosszú távon egyáltalán nem lesz kifizetődő semmilyen szempontból (persze senki ne érezze rosszul magát, aki ebédet rendel, a lényeg nem ez, viszont ez számomra nem volt elfogadható a "hulladékmenteskedéssel" együtt. Nem elég, hogy hirdetem az önmagunkra odafigyelést, tudatos életmódot és minden ehhez kapcsolódó dolgot, én magam pedig dolgozom, mint az őrült, de még ez is...). Akármennyire szerettem a munkahelyemet, be kellett látnom, hogy az nem visz előre, és muszáj kockáztatnom ahhoz, hogy nyugalmasabb legyen az életem, akkor is, ha nem igazán tartom magam alkalmasnak erre a "szabadúszó" vállalkozói létre - nincs más megoldás, mint beletanulni. Ráadásul ez a kockáztatás azért nem akkora kockáztatás, látom a számokat hónapok óta, és több, mint valószínű, hogy nem fogok éhen halni :D (Hogy ez az állandó "miből fogok megélni"-para honnan jön, ne kérdezzétek, valami generációs hülyeség lehet :) )

Innen nem volt más hátra, mint előre, így szeptember 1-től nincs más, csak a PTB. Most már nagyon örülök, és egyáltalán nem bántam meg - bár még mindig sokszor napi 12 órákat dolgozom -, biztos vagyok benne, hogy menni fog. Végre nem kell az ötleteimet, az egyszer elkészülő honlapomat, a blogot és mindenféle mást háttérbe szorítanom, végre nem én vagyok az, aki soha nem ér rá és mindenkinek alkalmazkodnia kell hozzá (ezúton is köszönöm az összes barátomnak a türelmet és megértést és mindent <3 ), és néha már egy kis kikapcsolódásra is van időm, hoppá! :) Na persze ezt most véletlenül sem azért írom, mert ez annyira rossz lenne, hiszen végtelenül boldog vagyok és szerencsésnek tartom magam, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek, és van egy saját valamim, ami úgy tűnik, működik. Van az a mondás, hogy ha a hobbid a munkád, akkor soha többé nem kell dolgoznod. Na, ezzel mondjuk pont vitatkoznék, nem tudom, hogy aki ezt kitalálta, az mivel foglalkozott, kíváncsi lennék! De az igaz, hogy így dolgozni néha elképesztően sokat teljesen más, mint valami olyanért, amihez semmi közöm olyan emberek között, akiket nem is feltétlenül kedvelek. A varrás maga kikapcsol, feltölt, iszonyú jó érzés ezzel foglalkozni, úgyhogy mielőtt mindenki elkezdene veszettül sajnálni, leszögezném ezt is :)

A PTB-vel kapcsolatban igyekszem reális terveket felállítani, így idén olyan nagyon sok újdonsággal nem készülök, örülök, ha behozom a lemaradásaimat, a száz éve ígérgetett táskákat megvarrom (itt is köszönöm a türelmet) és felkészülök a Karácsonyra, elkészül a honlapom, stb. Zerowaste cuccokból lesz azért pár újdonság, majd csak figyeljetek! Továbbra is a Facebookon és az Instagramon tudtok követni, itt mutatok meg mindent elsőként, és ha véletlenül sikerül valamit készletre varrnom, akkor arra is ezeken a csatornákon keresztül csaphattok le. Megyek majd vásározni is, de csak 1-2 alkalommal. Ezeknek az időpontjait is megosztom majd természetesen. Rendelni továbbra is a szokásos módon tudtok, Facebook vagy e-mail üzenetben, kb. 2 hetes határidővel tudok mindent vállalni, illetve ha nem, akkor úgyis szólok. Idén még kétszer utazom el pár napra (juhú!), egyszer két hét múlva, egyszer pedig november végén, ezeknek a tájékán azért lehet számítani pár napos csúszásra. 

Amit még mindenképpen szeretnék veletek megosztani, az a TÖBBMINTA projekt, amit kedvenc varróbarátnőmmel, Dórival, és kedvenc grafikus barátnőmmel, Erikával valósítottunk meg. Erika nagyjából egy éve vetette fel, hogy "lányok, nem csinálunk valamit együtt?", mire mi hevesen bólogattunk, hogy de, csináljunk! Akkor még nem voltak konkrét tervek, csak annyi, hogy Erika tervez egy klassz textilmintát, azt rányomtatjuk prémium minőségű textilekre, és onnantól már csak varrni kell. Egyszerűnek hangzik, igaz? Nyár előtt el is kezdtünk komolyabban beszélni a dologról, azonban hamar kiderült számunkra, hogy ez így nem fog menni, mert mindannyian jók vagyunk a saját területünkön, azonban a baráti viszony és a márkaépítésben való járatlanságunk ebben nem visz előre minket, így kell valaki, aki összefogja ezt az egészet, ért a projektmenedzseléshez, képben van a social média világában és minden egyébben, amiről nekünk fogalmunk sincs, hogy képben kell lenni egy ilyen projekthez (az megvan, amikor valamiről annyira fogalmad nincs, hogy még kérdezni sem tudsz?), határidőket szab nekünk és azokat be is tartatja velünk. Így jött Andi a képbe, aki nélkül biztos, hogy soha nem tudtuk volna megvalósítani ezt a szerelem-projektet, legalábbis nem ilyen minőségben, és talán a barátság is ráment volna :D A dolog őszre, azaz mostanra tolódott, és nem tudjátok elképzelni, hogy mennyi munka, megbeszélés, gondolkodás, stb. van ebben a kollekcióban, a koncepció, a név és az összes részlet kitalálásában, a darabok megtervezésében, és úgy az egészben. A kollekció minden darabjára hihetetlenül büszkék vagyunk, és nagyon várjuk, hogy teljes valójukban megmutathassuk őket nektek. 

Jövő héten szerdán tartunk egy kis megnyitót is a TÖBBMINTA projekt debütálásának örömére, ahol a kollekció minden darabját bemutatjuk, lesz egy kis étel-ital, és tudunk majd beszélgetni is. Remélem, találkozunk! (A képre kattintva megtaláljátok a FB eseményt is.)

A TÖBBMINTÁT a Facebookon kívül az Instán is követhetitek (és kövessétek is), itt.

Röviden ennyi volt az elmúlt pár hónap, köszönöm, hogy követtek, és hogy vagytok, nem tartanék itt, ha nem lennétek! <3

Lilla

ui.: akinek nem elég a PTB instagram oldala, annak ajánlom figyelmébe a személyes oldalamat is, itt. Nyár elején csináltam egy sajátot is, mert őrületes vágyat éreztem arra, hogy megosszam a szép kávékat és ételeket és helyeket és mindenféléket, úgyhogy nagyjából ezekre is lehet számítani - najó, kávés kép azt hiszem, még egy sincs fent:) 

Végre, ez a nap is elérkezett, készen van az első igazi kollekcióm! Már amennyiben a "kollekció" szót limitált darabszámú, valamilyen szempontból egymáshoz kötődő termékekre értjük. 

Mindig olvasok olyan leírásokat, hogy "ezt a kollekciót a spontaneitás, a színek diszharmóniája és a formabontó vonalak ihlették. Minden egyes öltésben benne van a szellő, ami a szobán fújt át, miközben terveztem az egyes darabokat, az elvarratlan szálak pedig a tökéletességet a tökéletlenségben szimbolizálják". Nos, ezt a kollekciót a rengeteg anyag ihlette, amit sajnos nem tudtam tovább tárolni, illetve úgy érzem, ez az előszobája annak, hogy végre egy kicsit másképp gondolkozzak a táskáimról. Idén rengeteg újítást tervezek, ennek egy részét remélem, hogy észre sem fogjátok venni. :) Egy másik részét pedig remélem, hogy nagyon is! Az egyik ilyen például a kollekciókban való gondolkodás. Ez azon kívül, hogy valami nagyon komoly dolognak tűnik, és alapvetően befolyásolja egy márka megítélését, sokkal tervezhetőbbé teszi a dolgokat. A jó tervezés pedig megkönnyíti a munkát. Majd meglátjuk, hogy sikerül! 

Itt van hát a The Leftover Collection, amivel szerettem volna (magamnak is) bebizonyítani, hogy maradék anyagokból is lehet olyat varrni, ami nem tűnik a rossz értelemben vett "kézművesnek", hanem egyedi, jól kombinálható, hipermenő, és nagyon praktikus.

Így született meg ez a 7 darabból álló kollekció, melynek minden darabja más és más, mégis, ha egymás mellé teszem őket, a tweedre hajazó anyagok, a különböző szövetek és a stílus összeköti őket. 

Ezeknek a tornazsákoknak egy része unisex, azaz pasiknak is bátran ajánlom őket. Mindegyik bélelt, belül zsebes darab, így az ömlesztett cuccoktól könnyen elválaszthatóak a fontos dolgok: kulcs, telefon, satöbbi. Egy sima hétköznapra, munkába, suliba, edzésre tökéletesek, de a hétvégi kiránduláson is jó szolgálatot tehetnek. Pántjuk állítható, így a magasságodhoz igazíthatod a gymbageket.

Ráadásul újdonság, hogy minden táska mellé egy textil zsepit is adok, ha szeretnéd kipróbálni a hulladékmentes orrfújást :) A táskák egyébként a többi termékemhez hasonlóan a fenntarthatóság jegyében (is) készültek, hiszen ezek az anyagok nem csak általam régen összevásárolt anyagok, hanem innen-onnan mentett (nem használt) bútorszövetek is, melyek már kidobásra voltak ítélve. Így egy-egy táska megvásárlásának nem csak az lesz a hatása, hogy Neked lesz egy klassz táskád, én pedig tovább tudom fejleszteni a PTB-ket (feltett szándékom erre fordítani a kollekcióból származó bevételt), hanem közvetetten az alapanyagok megmentésében is segítesz. Jól hangzik, nem igaz? Bónusz, hogy lévén tulajdonképpen maradék anyagokról van szó, a táskák árát is le tudtam szorítani, amennyire csak lehetett. Így egységesen 10.300 Ft-ba kerül a PurpleTurtleBag The Leftover Collection minden darabja.

És jöjjenek a táskák! Kattints a képre, és megjelenik az album. A pontos méreteket a képek alá írtam, de a Facebook oldalon is megtalálod őket. Ha szeretnéd valamelyiket, írj üzenetet a FB-n vagy a purpleturtlebag@gmail.com e-mail címre.

Lilla

Végre rászántam magam, hogy leüljek leírni, sikerült-e ez a 2017-es egy éves nagy ruhatárfrissítés. Spoiler: hát, olyan "mátyáskirályosan", igen is, meg nem is.

Talán tudjátok, hogy 2017 elején eldöntöttem, hogy rendet rakok az életemben a gardróbomban, és kialakítok egy kicsi, de annál jobban kombinálható ruhatárat. Akkor teljesen reálisnak tűnt, hogy ez egy év alatt sikerülni fog, sőt, még büszke is voltam magamra, hogy adtam magamnak időt, és nem mostazonnalrögtön szerettem volna ezt megcsinálni, hanem nagyon felnőttesen beláttam, hogy ez nem fog rövid időn belül sikerülni. Ha nem olvastátok az előzményeket, akkor itt (1. rész), itt (2. rész) és itt (3. rész) megtehetitek.

Az, hogy 2017-ben minden alapdarabot beszerezzek, az sajnos nem igazán jött össze, így a 2018-nak is egy hasonló listával futok neki. Ezen a listán már inkább ráérősebb darabok vannak, azaz majd ha szembejön, megveszem (mondjuk ha soha nem megyek el vásárolni, nem tudom, hol fognak szembejönni - de erről később). A tavaly beszerzett "alapdarabok" közül sajnos van pár, ami nem vált be, és bár tulajdonképpen csak egy szandálról és egy sportcipőről van szó, azért nagyon fáj értük a szívem. Talán idén sikerül. Alapdarab téren bajban vagyok még a farmer kabáttal, ami ugyan van, de nagyon nem tökéletes, pedig arról megtanultam, hogy nagyon fontos, hogy tökéletes legyen :D Illetve magával a farmerral is, amiről azt hittem, hogy évekig nem kell farmert vennem, mert van 3 darab is, amit tudok hordani, de ezeket idő közben vagy kifogytam, vagy nagyon kitágultak, úgyhogy ezekkel egyelőre nem tudom, mi lesz. Mindenesetre tényleg minden olyan, hogy ráérek beszerezni (bár ha valaki még ebben a szezonban hozzám vágna egy jó télikabátot, annak nagyon örülnék). 

Azt hiszem, a nyári ruhatáram augusztus végére igazán klassz lett. Nem áll sok elemből, azokat viszont mind nagyon szeretem, jól is érzem magam bennük, és én úgy látom, jól is állnak :) Amire nem gondoltam korábban, viszont már írtam is róla: szuper dolog az, hogy nincs sok ruhám, és mindet szeretem, így sokszor hordom is őket, viszont így nyár végére jó pár darab elhasználódott (ezek olyan turis darabok, amik nagyon jó állapotban voltak, mikor megvettem őket, bár a nagy részük már újonnan sem a legjobb minőséget képviselték). Tehát "darabszámra" megvagyok, viszont biztos, hogy pár darab helyett másikat kell majd beszereznem idén. Ugyanez vonatkozik 2 szoknyámra is, amiket imádok, de sajnos évek óta imádom őket, talán túl sok éve, és úgy is néznek ki :) Tehát az biztos, hogy vásárolnom vagy varrnom kell majd, de legalább tudom, hogy mit.

Aztán jött az ősz, és előkerültek az őszi-téli darabok. Ezekkel soha nem álltam jól, legalábbis azt hittem. Sok felsőt azért vettem, hogy legyen mit felvennem, így aztán ezek sokszor túl kicsik vagy túl nagyok voltak, semmihez nem passzoltak, stb. Itt újra elő kellett vennem a szigort :D Akkora káoszt láttam (a már kiselejtezett cuccaim között!), hogy ki kellett találnom valamit, amivel rendet rakok a szekrényben és a fejemben is a dologgal kapcsolatban. Így aztán azt csináltam, hogy elkezdtem szépen sorban felvenni mindent, és amit egyszer felvettem, azt nem tettem vissza a szekrénybe, hanem mosás után egy polcon gyűjtögettem őket. Ezt addig csináltam, míg fel nem vettem (szinte) mindent a szekrényből. Így pár darabot sikerült még kiselejteznem, illetve rájöttem, hogy van elég őszi-téli cuccom, amik ráadásul olyanok, hogy bármikor szívesen felveszem őket (oké, csaltam is, mert varrtam 2 ruhát). Azt hiszem, talán mostanra ezekkel is rendben vagyok.

Alapvetően sokkal, de tényleg, nagyon sokkal jobb most a helyzet, mint egy éve. Nagyon örülök, hogy ebbe belevágtam és valami tudatosságot helyeztem a gardróbomba (is). Reggelente tudom, mihez nyúljak, jól érzem magam a ruháimban, "van mit felvennem". Oké-oké, néha egy-egy hiszti azért becsúszik :) De azt nem látja senki. Tudatosabban vásárolok (bár vannak mellényúlások - lásd szandál és cipő kérdést, de egyszerűen nem tudom, hogy hogy lehet ezeket kiküszöbölni - valószínűleg sehogy), sokkal minőségibb darabokat, jobban odafigyelve arra, hogy tényleg jó legyen az adott ruhadarab, anyagban, szabásban, mindenben. Türelmesebb is vagyok, keresni már nem igazán keresek semmit, ráér, majd amikor szembe jön. Szembe pedig úgy jön, hogy néha, ha ráérek, vagy ha mondjuk van egy órám két program között és van kedvem, bemegyek pár turiba, boltba. Bár általában nincs kedvem:) De ezen próbálok változtatni. A fast-fashion üzleteket igyekszem elkerülni, ez nagyrészt sikerül is, de nem akarok álszenteskedni, tavaly egy nadrágot és pár bugyit vettem ilyen helyen (plusz két futó- és egy tornázós nadrágot az Aldiban/Lidl-ben - ez azt hiszem, ugyanaz a kategória). Év végén elmentem egy stílustréningre, ahol végre megtudtam a színeimet és pár fontos dolgot (például, hogy a farmerkabát az legyen tökéletes:) ). Ez nagyon hasznos volt, és sokkal hatékonyabb, mintha magamtól akartam volna az internetről kiturkálni a sok információt. Bár tegyük hozzá. hogy nekem ehhez a szín-dologhoz semmi érzékem, és azért azt látom, hogy sokan nagyon jól öltözködnek maguktól is. Azért akit érdekel a téma, vagy úgy érzi, semmi nem áll jól neki, vagy úgy, hogy magától fogalma sincs, milyen színek állnak neki jól, szerintem menjen el egy ilyenre, kikapcsolódásnak is szuper.

Már a fast-fashion boltok elkerülését is közelebbinek érzem, mint egy évvel ezelőtt: így, hogy "van mit felvennem" (persze eddig is volt, de értitek), és tényleg ráérek, így ráérek akár magam megvarrni ezt-azt, akár megvárni, míg szembejön a turiban, akár mással megvarratni pár dolgot, ha épp úgy van (pl. erősen gondolkodom egy télikabát varratásán - már ha találok ilyenre lehetőséget).

Sok ruhatárral kapcsolatos tervem van 2018-ra is, mert arra rájöttem, hogy ez így nem megy, hogy akkor van egy alap ruhatáram, és akkor évekig nem veszek semmit. Nekem ez most önmagában ellentmondásnak tűnik (de remélem, hogy pár év múlva máshogy fogom ezt látni): ha kevés ruhám van, sokszor hordom őket, hamarabb elhasználódnak és pótolni kell őket. Illetve az alapdarabokat sem sikerült mindet beszerezni, ahogy azt írtam is. Viszont ezekről már nem fogok írni, mert a lényeges változás szerintem már megtörtént, innentől nem lesz ez olyan érdekes. 

Szerintem érdemes hasonló dologba belevágni, csak ajánlani tudom. És sok-sok türelmet és kitartást kívánok hozzá! Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgot, de ez azért nem teljesen csak a ruhákról szól. Van ebben minden, mi szem-szájnak ingere: a türelem, az elengedés és a tudatosság gyakorlása (és ez másra is kihat, nem csak a ruhásszekrényre), egy kis szégyenérzet (a sok felhalmozott cucc miatt), egy kis lassítás, egy kis elkeseredés, egy kis kitartás, egy kis magabiztosság (a projekt után főleg) és nagyon, nagyon sok tükörbe nézés ;)

Lilla

Kapcsolódó bejegyzések:

Ruhatárfrissítés 1., 2., 3.

Miért érdemes megtanulni varrni?

 A kép forrása: Pinterest

Újabb személyes téma, úgy látszik, ezek jobban mennek, mint a táskás bejegyzések, amik miatt tulajdonképpen létrejött a blog, de majd 2018-ban jobban rágyúrok azokra is. Viszont ez most kikívánkozik, illetve hát bejegyzés is régen volt... Háttérinfo, hogy a karácsonnyal kapcsolatban terveztem egy három részes blogbejegyzést, aminek csak az egyik része lett volna személyes, a többi inkább praktikus-tippes-trükkös, és ebből a három részből kettőt el is kezdtem megírni, de a végére valahogy annyira nem állt össze, hogy egyiket sem fejeztem be és posztoltam ki, pedig a fejemben annyira összeálltak a dolgok hozzá, de mégsem tudtam megfogalmazni őket. Szóval kívülről nem nagyon frissül a blog, de foglalkozni foglalkozom vele, az ötleteimmel meg Dunát lehetne rekeszteni. De felírtam mindent, majd jövőre talán sikerül megírnom ezeket a bejegyzéseket, talán Nektek is hasznosak lennének.

Ennek a bejegyzésnek a címe nem valami különös, kacifántos okból 30, hanem simán holnap leszek 30 éves. Nagyon szeretem az ilyen kerek évfordulókat, valahogy úgy, mint az év végéket-év elejéket, szeretek vissza- meg előre tekinteni, átgondolni, mi is volt, miért volt, mit szeretnék, mit kell ahhoz tennem, hogy elérjem, és ilyenkor kicsit könnyebben el tudom engedni a régi, beakadt dolgokat (mondjuk szeretném hinni, hogy ezekből csak egyre kevesebb van), megbocsátani magamnak meg esetleg másoknak, ha valami olyan van, könnyebben és tudatosabban tudok tervezgetni, valahogy mintha tisztábban látnék mindent, ami nem a csillagok állása miatt lehet, hanem mert ilyenkor egyszerűen időt szánok ezekre a dolgokra. 

Ez a 30. születésnap különösen tetszik, ez az első "komolyabb" születésnap. Persze biztos 10 meg 20 évesen is így gondoltam, és gondolom a negyvenedik és az ötvenedik születésnapomon is így fogom, de hát ez így van jól, nem? 

Jó érzés, ha arra gondolok, mennyi mindennel kapcsolatban változott meg a hozzáállásom, mennyi mindent látok máshogy, mennyi mindent csinálok máshogy, és ezek mind azt eredményezik, hogy míg az 5 évvel ezelőtti énemet egy mérges kismalacnak (na, nem külsőre, de erről később) látom, aki össze-vissza rohangál, semmire nincs ideje (tényleg, semmire! és ezt hangoztatja is), tulajdonképpen azt sem tudja, mit akar, de azt lehetőleg azonnal, mostanra valahogy úgy érzem, megérkeztem valahova. Persze ez erős sarkítás, nem voltam mérges kismalac, vagy legalábbis amennyire az voltam, annak teljesen helye volt ott és akkor, de az érzet, az ez. Remélem, 40 évesen visszatekintve egy úszkáló delfinnek, vagy ilyesminek fogom látni ezt a 30 éves önmagamat. :D

Megpróbáltam összeszedni a legfontosabb dolgokat, amiken változást érzek a korábbi évekhez képest. Biztos lenne még száz, de visszanézve ez a bejegyzés így is elég hosszú és talán túl lelkizős lett, úgyhogy akit az ilyesmi nem érdekel, szerintem ne ennek a bejegyzésnek az elolvasásával töltse az értékes idejét. Akit viszont igen, annak jó hírem van! Véletlenül úgy kitettem magam ide, hogy utólag elolvasva én is meglepődtem. Azon is gondolkodtam, ne tartsam-e meg ezt a bejegyzést magamnak, elférne a karácsonyos irományok mellett. Aztán arra jutottam, hogy nem, megmutatom, aztán lesz, ami lesz. 

Hogy miért jobb most az életem, mint eddig bármikor? Hát ezek miatt:

- Sokkal, sokkal, de tényleg, sokkal tudatosabb vagyok, szinte mindenben.

- Jobban tudom, mi a fontos, és mi nem az, és ami még ennél is jobb és fontosabb, tudok nemet mondani. Munkára, találkozókra, emberekre, kapcsolatokra (ez most csúnyábban hangzik, mint amilyen valójában), konfliktusokra, magamnak olyan dolgokra, amikbe hirtelen felindulásból belevágnék, de már tudom, hogy nem tartanék ki mellette, vagy valójában nem lenne rá időm. Oké, nem mindig, de egyre többször. 

- Ebből következik, hogy sokkal több időm van olyan dolgokra, amiket szeretek.

- Nem szorongok annyi hülyeségen. Ez amiatt is van, mert kicsit jobban tudom, mi a fontos és mi kevésbé, de amiatt is, mert már összegyűjtöttem annyi xp pontot az életben, hogy legyen annyi bizalmam magamban és a körülöttem lévőkben, hogy tudjam, mindig minden így vagy úgy, de lesz valahogy, és általában jól alakulnak a dolgok. Elég sok dolgot nem kell túlságosan komolyan venni, kishal vagyok én is, és kishal egy csomó dolog az életemben, ami az adott pillanatban valami nagy bálnának tűnik (úgy tűnik, most ilyen állatos hasonlatokban utazom...). Sokkal jobban tudom alkalmazni a "mit fog ez számítani egy hét/hónap/év múlva?" szabályt.

- Sokkal jobban értékelem mások munkáját, idejét, és a sajátomat is. Nem csak azt, amivel pénzt lehet keresni, hanem bármi mást is. Egy megfőzött ebédet, egy üveg lekvárt, egy megvarrt takarót, egy kitakarított lakást, egy 10 perces spontán beszélgetést, bármit, amivel valaki időt töltött. Viszont azt is gondolom, hogy belehalni semmibe nem kell, amibe nem muszáj (és olyanból nagyon, nagyon kevés van), úgyhogy amellett, hogy sokkal jobban értékelem ezeket, azt is gondolom, hogy ér segítséget kérni, ebédet rendelni, takarítónőt hívni, ajándékot nem kézzel készíteni. Én is megtehetem (ezt azért még sokszor kell mondogatnom magamnak), és mások is megtehetik. Szerencsére az utóbbi időben mindenre van időm, amire nagyon szeretném, hogy legyen (persze nem csak úgy lett, hanem csináltam), de biztosan lesznek olyan időszakaim, amikor nem lesz. Akkor majd elolvasom ezt a pontot. :) 3 ponttal ezelőtt is írtam, de most is ideillik, ér, sőt, szerintem kell is nemet mondani. Ehhez meg előbb be kell látni, ha valami nem fog menni. Ahhoz meg szervezettség kell, tervezés, meg őszinteség magunkkal szemben, hogy bármennyire szeretnénk, ez vagy az nem fog beleférni, vagy csak olyan áron, amit felesleges megfizetni egy kicsit több pénzért vagy elismerésért. Nagyon sarkítva fogalmazva: ha drágább a túlhajszolás miatti betegség, mint a több munkával megkeresett pénz, akkor a válasz: nem. Persze itt nem csak a pénzre és betegségre gondolok konkrétan, hanem az energia-idő-tapasztalat-elismerés-előrelépés-pénz-hála, stbstbstbstb. dolgok egész halmazára, de szerintem érthető amit írtam. És persze nem csak a "pénzkeresős" munkára, hanem ugyanúgy találkozókra, ilyen-olyan programokra, kérésekre, bármire vonatkoztatva. És nem összetévesztendő ez azzal, hogy "á, úgysem fog sikerülni". Mindenki más, én mondjuk mindig megpróbálok 110%-ot teljesíteni, de annál azért nem többet. És megelégszem a 90-nel is, vagy akár annál is kevesebbel, ha úgy van.

- 10 évvel ezelőtt biztos, de talán 5 éve is elég mérges voltam hát... úgy nagyjából mindenre és mindenkire. Persze kívül akkor is egy hasonlóan kedves lány voltam, mint most, de belül tényleg mérges kismalac voltam. És az az igazság, hogy volt is rá okom, mert elég szörnyű dolgok történtek a családomban, amik aztán jó sok évre kihatottak, és nem volt meg az eszköztáram ahhoz, hogy ezeket a dolgokat jól kezeljem magamban. Hálás vagyok a fogalmamsincsminekhívjam-nak (univerzumnak szoktam), hogy hamar rájöttem, hogy vagy megkeseredett emberként élem tovább az életem, vagy kezdek ezekkel a dolgokkal valamit, és volt erőm az utóbbit választani. Nagyjából azt gondolom, hogy idáig tartott az "univerzum" szerepe ebben, és innentől jöttem én. Épp tegnap fogalmaztam önkéntelenül úgy, hogy ezek a dolgok ajándékok voltak. Ajándékok, mert 2 pszichoterápia, egy nagyon hosszú pszichodráma csoport, hihetetlenül sok óra önismerettel töltött idő és rengeteg beszélgetés után (ezt most csak azért írtam így le, hogy lássátok, nem megcsókolt a múzsa és belém szállt a bölcsesség, hanem ez kőkemény munka volt, hihetetlenül sok idő, energia kellett hozzá) itt vagyok 30 évesen, és komolyan úgy gondolom, hogy igazán boldog vagyok, és biztosan lesznek rosszabb időszakok az életemben, de alapvetően megtanultam és merek boldognak lenni. És azt hiszem, nagyon fiatal vagyok én még ehhez:) És ez nagyon klassz. Ha nincs ez a sok rossz dolog, talán soha nem tanulok meg örülni az apró, "normális" dolgoknak, akár annak is, hogy van két kezem, két lábam, tudok beszélni, mozogni, nem éhezem. És csak ezután jön, hogy milyen fantasztikus emberek vannak körülöttem, mennyi mindent köszönhetek nekik, milyen szuper dolgokat csinálok, ráadásul általában azt, amit szeretnék. Persze most éppen egy nagyon jó periódusomban vagyok, és nincsenek illúzióim, leszek én még nagyon szarul is biztosan, és ti se gondoljátok, hogy így vagyok minden nap, szoktam mérgelődni, elkeseredni, elbizonytalanodni, hisztizni, kérdezzétek csak meg a barátomat, mennyire vagyok boldog, amikor nem mosogatott el, amikor megígérte (vagy inkább a barátnőimet, mert annyit már megtanultam, hogy ilyen apróságok miatt jobb nem neki rinyálni - és ezt néha be is tudom tartani) :D Szóval ezt nem úgy kell elképzelni, hogy 24 órában így vagyok, de úgy alapvetően azért igen. És ezért nagyon hálás vagyok az univerzumnak, azoknak, akik ezekben segítettek és kísértek, és magamnak (és ezt is olyan nehéz volt régen kimondani, mintha nagyképűségnek hangzana, vagy önimádatnak, vagy mittudoménminek, olyan "ciki" így beszélnie az embernek magáról, de hát ezt nem más csinálta meg helyettem, akkor meg mit csináljak :) ).

- És a végére egy sokkal lazább téma: sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint eddig. (Nagyjából) elfogadtam az olyan adottságaimat, amiken nem tudok változtatni, és tudom, hogy amin viszont tudok, az csak rajtam múlik. Persze annyi jobb volt 20 évesen, hogy bármit ettem, nem híztam, ez hiányzik, viszont most ez a "hízékonyság" (ami egyébként egyáltalán nem vészes) egészségesebb életmódra és több mozgásra ösztönöz. 

És mi az, ami rosszabb, mint eddig?

- Lásd: utolsó pont megfelelő részei. 

Szóval most így vagyok, így van ez a kerek születésnap. Kicsit tényleg mélyebbre sikerült ez a bejegyzés, mint ahogy terveztem, de ez van, srácok. Ilyen (is) vagyok. Köszönöm, hogy elolvastátok, és örülök, ha adott valamit ez a bejegyzés, vagy akár úgy érzitek, jobban megismertétek a lányt, aki a táskákat varrja. :)

Lilla

A képet Dóri készítette, köszönet neki érte most is :)

Az elmúlt év(ek)ben sokan rájöttünk, hogy az a rengeteg hulladék, amit termelünk, kis odafigyeléssel is csökkenthető. Számomra is fontossá vált, hogy törekedjek arra, hogy minél kevesebb csomagolóanyagot használjak, és inkább lebomló és/vagy sokszor használható cuccokat vegyek az olcsóbb műanyagok helyett.

Ilyenkor Karácsony előtt azonban ez a szemléletváltás nehézségeket okozhat, főleg, ha valaki nem szeretné másokra is "ráerőltetni" a nagy zöldülését. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy szívesen beszélgetek róla, óvatosan akár tanácsot is adok a barátaimnak, hasznos tanácsokat, tippeket szívesen adok-kapok, viszont mindenki azt csinál, amit akar, az én házam táján is rengeteg a kifogásolnivaló, és nem mindig veszem jó néven, ha valaki megpróbál beleszólni. Most annyi megy, amennyi, kész:)

Viszont van 2 PurpleTurtleBag termék, aminek azt hiszem, sokan örülnének, hasznosak, praktikusak, szépek, és használatukkal sokat tesztek a hulladékmentességért.

Ezek a PTB X Zerowaste cuccok: a mosható arctisztító korongok és a mindenes zsákok. Ezek a termékek maradék (nem hulladék, de azért már majdnem:) ) anyagokból készülnek, így duplán zerowaste-k.

MOSHATÓ ARCTISZTÍTÓ KORONGOK

Elárulom, hogy én korábban a kezemet, némi szappant és vizet használtam sminklemosáshoz (amennyi smink szokott rajtam lenni, pont jó volt ez így), de mióta elkezdtem varrni ezeket a korongokat, áttértem erre, olyan jó érzés ilyen koronggal mosni az arcom, kicsit radíroz, kicsit frissít, kicsit masszíroz, szóval igazán szuper:) Ráadásul imádom, hogy ott vannak a mosdókagyló mellett, olyan szépek!

A lemosós oldaluk puha frottír anyagból van, a színes mintás oldaluk pedig a már említett maradék anyagokból. Egy szett 3500 Ft, ez 14 db korongot és egy kis tároló zsákot tartalmaz. Kérhetsz többet/kevesebbet is, az árral kapcsolatban írj üzenetet! A korongok 6,5-7,5 cm átmérőjűek, 40 fokon moshatóak.

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez:

 Van 1-2 olyan szett, ami igazi szett-szett, ugyanolyan korongok ugyanolyan zsákkal, de van több olyan, amiből csak pár darab van, és összeválogathatod magadnak a 14 darabot. Ha szeretnél ilyet, írj üzenetet a csekolilla@gmail.com e-mail címre, vagy a PTB Facebook oldalára:) 

MINDENES ZSÁKOK

Ezekről a zsákokról már írtam ebben a bejegyzésben. Azóta rájöttem, hogy azon kívül, hogy a pékségbe viszem őket, ezer másik dologra is jók. Mosózsákként, utazásnál fehérneműk vagy szennyes tárolására, zöldségek, gyümölcsök szállítására, kreatív cuccok elrejtésére, vagy bármi másra.

A legjobb az egészben, hogy csomagolhatod ezekbe a karácsonyi- vagy szülinapi ajándékokat! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a csomagolást ilyen esetekben, szeretek ajándékot kicsomagolni, és azt is, amikor valaki az én ajándékomat csomagolja ki. Viszont az a sok papír... Ezekkel a zsákokkal nem veszik el a kicsomagolás-élmény, viszont nem is veszik kárba a papír. Azt is el tudom képzelni, hogy minden évben ugyanazokba a karácsonyi zsákokba kerülnek az ajándékok, milyen kedves hagyomány lehetne ez!

Különböző méretben és mintával készülnek, de ha szeretnéd, kérheted őket karácsonyi anyagból is.

Az áruk 1200 Ft/db, a méretek változóak. Ha szeretnél ilyet, írj üzenetet! (csekolilla@gmail.com vagy a FB oldalamon keresztül)

Ha pedig tudsz varrni és van egy kis időd, készítsd el magadnak ezeket, úgy még jobb az egész!

És a várva várt videó! Szerettem volna egy karácsonyi videót, és ez nagy örömömre el is készült. A végén Lajost, a macskámat is láthatjátok! 

Ha szeretnétek képben lenni a legújabb PTB dolgokról, blogbejegyzésekről, likeoljátok a FB oldalamat!

Hulladékmentes Ünnepeket! :D

Lilla

Kapcsolódó bejegyzések:

PTB X Zerowaste - Kenyeres zsákok

Ha szeretnél megtanulni varrni, gyere el egy Vágj bele! workshopra

Sajnos elég régen sikerült utoljára blogbejegyzést írnom, viszont mivel jó sok témaötletem van, és egyébként is jön a hidegebb, kályha mellett (macskával) olvasgatós időszak, igyekszem olvasgatás helyett néha majd írni is.

Ezt a bejegyzést napok óta szerettem volna megírni, mert úgy érzem, nem tudom tovább magamban tartani, hogy mennyire imádom a...

... fülhallgatómat.

Most biztos azt kérdezitek, hogy mégis hogy jön egy fülhallgató a varráshoz, de mindjárt lerántom erről a leplet. Először viszont elmesélem, hogy hogy sikerült ennek a csodálatos dolognak a tulajdonosává válnom. Nem tudom, ti mit csináltok, vagy mit csinálnátok varrás közben, én általában sorozatot, interjúkat, főzőműsorokat nézek vagy hangoskönyvet hallgatok, zenét elég ritkán szoktam betenni, mert azt hamar elunom, vagy legalábbis azt vettem észre, hogy hatékonyabban dolgozom az előbbiek esetében. A varrógép zaja mellett ez úgy néz ki, hogy amikor megy a gép, akkor nem hallok semmit, ami általában nem zavar, mert ezek a műsorok amúgyis a "varrós" kategóriába* esnek. Viszont mióta nem egyedül élek, vannak a lakásban bizonyos személyek, akiket ez néha-néha bizony zavart. Najó, csak egy ilyen személy van:)

Szóval ez a személy egy szép napon megkérdezte tőlem, hogy...

... nem szeretnék-e egy bluetoothos fülhallgatót. És azt hiszem egy csúnya szavakat is tartalmazó mondattal válaszoltam erre, ami magába foglalta a következőket:

- minek az

- nem kell még egy kütyü

- úgysem használnám

- ne költs ilyenekre feleslegesen pénzt

- különben is, azzal, hogy összeköltöztünk, vállaltad az ezzel járó kellemetlenségeket is

- stb.

Aztán addig-addig nyúzott (nem teljesen önzetlenül, ezt azért látjuk...), hogy ki bírtam nyögni, hogy jó, hát ha nagyon akarja, kipróbálom. És kipróbáltam. És megváltozott az életem. Esküszöm nektek, ennél hasznosabb, praktikusabb és fantasztikusabb dolog egyszerűen NINCS. 

Azóta mindent hallok, amit hallani szeretnék és semmit, amit nem. Aki varr, az tudja, hogy amikor valami nem működik teljesen jól varrás közben, akkor azt általában hallani szoktuk, és ettől ugyanúgy hallom a kis apró eltéréseket is, gond egy szál se (illetve de, általában a szál a gond, de ez egy másik téma), köszönhetően annak, hogy a varrógép egy hangos eszköz, viszont mivel a fülhallgató a fülemben van, semmit nem kell "bömböltetni". 

És akkor ez még csak a varrás! Főzéshez, takarításhoz ugyanezen okok miatt nagyon praktikus, Beyoncera rázhatom a...hajamat úgy, hogy senkit nem zavarok vele, sportoláshoz pedig hát szavak nincsenek, mennyire szuper dolog ez. Az egyetlen hátránya az az, hogy fel kell tölteni, amit én az elején elég sokszor elfelejtettem, de már ez is megy (nagyjából). Szóval, ha jót akartok magatoknak és másoknak, kérjetek egy ilyet Karácsonyra ;)

Bluetoothos fülhallgatót mindenkinek!

Lilla

(A képet innen vettem kölcsön.)

Megjegyzés: azt gondolom nem kell magyaráznom, hogy a vezetékes változat miért nem annyira jó ezekhez a tevékenységekhez :)

 * varrós kategória: Azoka filmek/sorozatok, amikre sajnálnám az időt úgy, hogy leülök és nézem - mondjuk nagyjából az összes létező sorozat ilyen, ezért a "nehezebbeket" általában szimplán nem nézem meg, kivéve persze a Trónok Harcát :D -, amiket szinte elég hallgatni is, illetve nem túl pörgősek, DE nem is túl lassúak, unalmasak és bugyuták. Tipikusan ilyen a megboldogult Született feleségek, Dr. House, Bones stb., stb., stb.

Nem túl szorosan kapcsolódó bejegyzések:

5+5 dolog, ami miatt érdemes megtanulni varrni

Végre itt a varrógéptű-sorozat harmadik része, amibe a vastagságon és a típuson kívül mindent leírok, amit tudok a témával kapcsolatban, remélem, ezt is hasznosnak találjátok majd.

Aki lemaradt volna, annak itt az első (varrógéptűk vastagsága) és a második (típusok) bejegyzés.

Lesz szó arról, hogy meddig jó egy tű, honnan lehet észrevenni, hogy már nem jó, hogyan kell cserélni, egyáltalán hol lehet varrógéptűt venni, mennyiért, melyik márka a legjobb, meg ami még eszembe jut. Ha valami kimaradt, vagy van kérdésetek, írjátok meg kommentben, igyekszem válaszolni!

Meddig jó egy tű?

Rögtön az első kérdéssel ki is fogtam saját magamon (hogyan ne írj blogbejegyzést - első rész), mivel ez nagyon változó. Ha a tűvel nem történik semmi, aminek nem kellene vele történnie, azaz a varrógépetek kifogástalanul működik, a cérna nem gubancolódik össze, megfelelő vastagságú anyaghoz megfelelő vastagságú tűt használtok, jó minőségű a tű is, és mondjuk hetente 4-5 órát varrtok, akkor akár fél évig is jó lehet egy tű. Viszont ez az, ami nem szokott megtörténni. A varróworkshopjainkon is mindig elmondjuk, hogy az nagyon ritka eset, hogy a tűt azért kell kidobni, mert egyszerűen elkopott. Inkább eltörni, elhajolni szokott, és ebben az esetben már nem használható tovább, esélyünk sincs azt mondani, hogy "na, ezt a nadrágot azért még felvarrom vele". 

Így aztán ha nem egy álomvilág álomkörülményeit vesszük alapul, akkor azt lehet mondani, hogy addig jó egy tű, míg el nem hajlik, el nem törik. A trükk ebben az, hogy az "elhajlást" egyáltalán nem lehet mindig szabad szemmel észrevenni. Például ha varrás közben történt egy kis cérnagubancolódás, és miután újrafűztétek az alsó- és a felső szálakat is, de a varrat nem szép, akkor gyanús, hogy valami kis sérülés van a tűn, amit nem lehet észrevenni. Csúnya öltés esetén a cérnák újrafűzése után (és a szálfeszesség ellenőrzése után - erről lesz majd szó egy külön posztban) a tűcsere legyen a következő, amit megtesztek. Ha ezután sem teszi a dolgát a varrógép, akkor lehet továbbmenni a hiba keresésében, de ha ezután szépen varr, akkor gyorsan dobjátok ki a tűt, nehogy bekeveredjen az újak közé és később okozzon bosszúságot, amikor már nem is emlékeztek, mi történt.

A fenti bekezdésekben tulajdonképpen arra is válaszoltam, hogy honnan lehet észrevenni, ha már nem jó a tű. Egy jele van: nem varr szépen, vagy egyáltalán nem is varr.

Hogyan kell varrógéptűt cserélni?

Ez minden használati utasításban benne van, de a háztartási gépeken az elv nagyjából ugyanaz. Leírni nehéz, viszont a Youtube-on rengeteg videót találtok erről. Íme az egyik:

 Hol lehet varrógéptűt venni?

Természetesen a varrósboltokban. :) Méteráru boltokban általában nem (bár van, ahol azért tartanak tűt is, egy kérdést megér), viszont Röltexben, vagy bármelyik rövidáru boltban univerzális és sztreccstű (esetleg farmervaró tű) kapható. Nagyobb választékért Budapesten érdemes a Varrógépcentrumba vagy a Varróvilágba menni. Ha ismertek még szuper varrógéptű-lelőhelyeket, írjátok meg! 

Mennyibe kerül?

A varrógéptű fogyóeszköz, de szerencsére nem is drága dolog. Egy csomag általában öt darab tűt tartalmaz és kb. 500 Ft. Léteznek nagyobb csomagok is, illetve olcsóbb és drágább márkák, vagy például a farmer- és a bőrvarrótű kicsit többe kerül, de hozzávetőlegesen a 100 Ft/db egy reális hozzávetőleges ár.

Melyik márka a legjobb?

Ez is egy olyan kérdés, amit sokszor tesztek fel, de nem tudok rá egyértelműen válaszolni. Találkoztam már olyan tűvel, ami szerintem hamarabb eltört, mint a többi, de az is lehet, hogy csak épp mindig lusta voltam kicserélni a tűt, ha vastagabb anyagot használtam. Én a leginkább a Varrógépcentrumban kapható Organ márkájú tűket szeretem, és úgy tűnik, a varrógépem is. Sok múlik magán a gépen is, a cérnán is, és még sok minden máson is. Tapasztaljátok ki, Nektek melyik a legjobb. Azt gondolom, ezen például abszolút nem érdemes spórolni, hiszen nem akkora tétel még egy drágább márka sem. Ha pedig olyan helyen jártok, ahol tudnak segíteni (ilyen a már említett Varrógépcentrum és Varróvilág is), bátran kérjetek segítséget!

Egyszer történt meg velem egy érdekes dolog, de ezen kívül nem volt különösebben rossz tapasztalatom egy tűvel sem. Mikor megvettem az új varrógépemet, egy ideig semmi probléma nem volt vele, aztán hirtelen elkezdte kihagyni az öltéseket. Természetesen újrafűztem a cérnát alul-felül, kipróbáltam más anyagon, cseréltem tűt (vadiújra!), állítgattam a szálfeszességet, öltéshosszt, öltéstípust, de csak kihagyta az öltést. Nem tudtam mit tenni, elvittem a szervizbe, ahol általában ugyanaz szokott történni, mint az informatikai problémákkal: amint jön a hozzáértő, a gépnek mintha soha semmi baja nem lett volna. Kicserélték a tűt (pedig mondtam, hogy teljesen új tű van benne) és gyönyörűen varrt. Persze nem hitték el, hogy előtte mindent megnéztem és a tűcsere is megtörtént, de mivel elég sűrűn járok oda, addig-addig erősködtem, míg elhitték és megnézték a korábbi tűt: kiderült, hogy azon valahogy egy kicsit máshogy van a lyuk, és emiatt nem varrt a gép (azt most elég nehéz lenne leírni, miért, de nem is olyan bonyolult a mechanikai magyarázata sem). Ilyet korábban soha nem tapasztaltam, sőt, a régebbi varrógépemnek teljesen megfelel az a tű is. Mindegyik gépnek lelke van, az új varrógépem hülyeségeinek egy részével azóta volt alkalmam megismerkedni. Sajnos nem ez az egy "heppje" van, de ha megtanuljátok használni a gépeteket, rengeteg örömöt okoz majd a varrás!

Ennyit tudtam leírni a varrógéptűkről. Remélem, segítettem, és tényleg kérdezzetek, ha bármi felmerül ezzel kapcsolatban!

Ha pedig meg szeretnétek tanulni varrni, gyertek el hozzánk a Vágj bele! kezdő varróworkshopra. Az aktuálisan következő eseményekről a Facebook oldalunkon olvashattok.

Jó varrást!

Lilla

Kapcsolódó linkek, bejegyzések:

PurpleTurtleBag oldal

Vágj bele! varróworkshopok oldala

Tudtad? - Varrógéptűk 1. rész

Tudtad? - Varrógéptűk 2. rész

Milyen egy Vágj bele! varróworkshop?

5+5 dolog, ami miatt érdemes megtanulni varrni 

(A tűpárnás kép forrása: Pinterest)

Nem nagyon tudtam eldönteni, milyen címet adjak ennek a blogbejegyzésnek, mert itt aztán most lesz minden, mint a búcsúban!

Lesz szó egy kicsit a ruhatár frissítésről is, de inkább a selejtezésről és a nem szeretett dolgoktól való megszabadulásról, de nem abban az értelemben, hogy hova vidd az eladományozandó cuccokat, hanem hogy hogy szabadulj meg tőlük, ha semmi bajuk, funkciójukat ellátják, de valami mégis nincs rendben velük. Remélem, hogy lesznek olyanok, akiket tudok ezzel a bejegyzéssel egy kicsit inspirálni.

Az egész ott kezdődött, hogy eldöntöttem, 2017-ben megújítom a ruhatáram, és összeállítok egy nagyon kicsi, de annál praktikusabb gardróbot. Abban reménykedek, hogy idén ugyan sokat foglalkozom ezzel, de az elkövetkezendő jó pár évben már csak "szinten tartani" kell majd. Ha nem olvastál erről, megteheted itt.

Rengeteg cikket olvastam a témában, próbáltam támpontokat keresni, mert egy ideig nagyon könnyű volt a selejtezés, eszméletlenül sok ruhát ajándékoztam/adományoztam el, de aztán jött a neheze: szinte már csak negyed vagy ötöd annyi ruhám volt, olyan darabok, amik jók rám, jó állapotban vannak, hordom is őket, de valahogy még mindig sokszor ott álltam a szekrény előtt, és éreztem, hogy nincs mit felvennem. Mert nem passzolnak össze, nem az igaziak és... és nem szeretem őket. Ne is mondjatok semmit, de elolvastam Marie Kondo Rend a lelke mindennek című könyvét, amiben megtaláltam az öröm-elvet: egyszerűen meg kell szabadulni azoktól a dolgoktól, amik nem okoznak örömöt. Erről persze jó sokat tudnék írni, de most legyenek fókuszban a ruhák: bizony rájöttem, hogy hiába "nincs semmi baj" egy-egy ruhadarabbal, ha utálom és nem hordom szívesen. Először ezt nehéz volt beilleszteni a "nem szeretnék pazarolni (időt, energiát, pénzt) és hülyeségekre vagy felesleges dolgokra költeni" elveim közé, de egyszer csak átkattant valami, és egy újabb nagy adag ruhától sikerült így megszabadulnom.

A másik támpont az volt, hogy elolvastam pár cikket a színekkel, színtípusokkal kapcsolatban. Ez a pár cikk két dologra volt jó: az egyik, hogy rájöttem, nekem ahhoz nincs türelmem, hogy azzal szórakozzak, hogy vajon az én haj- és bőrszínemhez melyik szín melyik árnyalata passzol, ezért inkább születésnapomon meglepem majd magam egy színtanácsadással. A másik viszont az, hogy már ennyi alapján is volt pár ruhadarab, amiről elég könnyen el tudtam dönteni, hogy na, ez biztos, hogy nem az én színem. Ezektől könnyes búcsút vettem. Ezt leírni könnyebb, mint amilyen a megvalósítás volt, hiszen ezek a darabok már átmentek a jó állapotban van-e és a szeretem-e teszteken, sőt, még arról is meggyőztem magam, hogy nem is állnak olyan rosszul, dehát valamikor tükörbe kell nézni, mindenféle értelemben... :) Jól sejtitek, gyakorlatilag alig maradt ruhám, de ez majd biztosan egy következő bejegyzés témája lesz.

Tegnap pedig újabb áttörést értem el: vettem egy hátizsákot (olyan kirándulós-könnyűanyagú fajta, nem olyan, amit meg tudtam volna varrni, már csak azért sem, mert nem tudom, hol lehet ilyen anyagokat venni). Persze ez nem olyan nagy dolog, de ez a kis hátizsák annyi mindent elindított, hogy úgy érzem, megint közelebb kerültem az álom-ruhatár megvalósításához, ÉS még valamihez, amin már eddig is nagyon gondolkodtam, de nem tudtam, hogyan valósítsam meg.

Szóval a hátizsák. Egy teljesen sima, olcsó, Decathlonos hátizsákról van szó, semmi extra. Volt nekem ugyanis egy hátizsákom, amivel semmi baj nem volt, csak épp nem szerettem. Ezzel valahogy még mindig úgy voltam, hogy hát csak nem veszek helyette másikat, tökjó az is, öröm-elv ide, vagy oda, ez már aztán igazán nem fér bele az öko-lábnyomomba. De mivel utáltam, nem használtam, emiatt mindenféle azt helyettesítő táskákkal szenvedtem, így aztán ennek a szerencsétlen táskának esélye sem volt elkopni, elhasználódni, elszakadni, vagy bármit csinálni, ami feljogosított volna egy új táska megvásárlására. Ördögi kör :) Érdekes, régen nem csináltam ekkora ügyet dolgok megvásárlásából, de annyira beette a fejembe magát ez az egész fenntarthatóság-őrület, hogy komolyan képes vagyok ennyit rágódni ilyeneken és rosszul érezni magam miattuk. Mintha nem lenne jobb dolgom!

Hazatértem az új hátizsákommal, és mivel nem fér be a táskás dobozomba, elkezdtem selejtezni. Századszor is. Ugyanis van egy halom saját magam által varrt táska, amit "csak nem fogok kidobni". Ezek egy része nem tökéletes, mert természetesen magamon kísérletezem, így a PurpleTurtleBag prototípusok általában nálam landoltak, egy másik részük pedig egyszerűen már elhasználódott, mert bár a vásárlók szeretik azt hinni, hogy egyedi táska=örök élet, de ezek is "csak" táskák, elkopnak, elhasználódnak, kifakulnak egy idő után. De hogy szabaduljak meg olyan dolgoktól, amiket valaki (akár én, akár más) a két kezével készített? Na ez igazán kemény dió.

De megmondom, hogy: megfogod és kiteszed. Nagyon nehéz, tudom, nekem sem ment eddig, de ha nem szeretnék belefulladni a cuccokba, akkor kénytelen vagyok ezt megtenni.

Így aztán éjfél és hajnali 1 között szépen kiselejteztem ezeket, levágtam róluk a használható részeket, amit tudok, felhasználok majd, amivel pedig egyáltalán nem tudtam semmit kezdeni, kidobtam. És itt jött az, amire már várok egy ideje:

Régóta gondolkodom azon, hogy hogyan adjam el a táskáimat úgy, hogy másik oldalon viszont azt hirdetem, hogy ne vegyél semmi feleslegeset, ne szennyezd a környezeted, élj fenntartható módon. Egy hatszázadik táska hol fenntartható? Éreztem az ellentmondást, szerettem volna feloldani, de azt is éreztem, hogy itt nincs akkora ellentmondás, mint amekkorának tűnik, de nem láttam a megoldást.

Tegnap viszont rájöttem valamire, ami talán közelebb visz: az, hogy veszel magadnak ezt-azt, még nem azt jelenti, hogy valami nagyon rosszat teszel. Fogalmam sincs, hogy hol van a határ, hogy ér-e azt mondani, hogy "mi ez ahhoz képest, ami egyes országokban zajlik", vagy "mi ez ahhoz képest, amit a Gizike/Marika/Főnökömfelesége/szomszédasszony" csinál, és valószínűleg soha nem is fogok erre rájönni, de azt biztos, hogy ér azt mondani, hogy megérdemled, hogy olyan dolgaid legyenek, amiket szeretsz. Akár a 100 éves, de még valahogy működő turmixgépedet cseréled le, akár a hátizsákod.

Szeretnék ebben segíteni is, legalábbis a táska ügyben: erről majd írok természetesen külön is (és amúgy sem vagyok benne biztos, hogy bárki eljutott idáig), de mostantól ha tőlem vásároltok táskát, 10% kedvezményt adok a teljes árból, ha elhozzátok egy régi, már nem szeretett táskátokat, ha olyan, aminek valamilyen alkatrészét még tudom hasznosítani (előtte azért küldjetek egy képet:) ). Ez nem csak a PTB-kre vonatkozik;)

 (A képet Kovács Dóri készítette)

Örülnék, ha megosztanátok velem hasonló tapasztalataitokat, vívódásaitokat, úgyhogy jöhetnek a kommentek! Kíváncsi vagyok, ti is beleőrültetek-e már a fenntarthatóságosdiba, milyen kérdéseitek vannak ezzel kapcsolatban, mi az, ami szinte lelki problémákat okoz és mi az, amit viszont minden észérv ellenére simán megvesztek?

Szép napot!

Lilla

Ha kíváncsi vagy a táskáimra és az aktuális blogbejegyzésekre, kövess a Facebookon is! 

Kapcsolódó bejegyzések:

Ruhatár frissítés 1.

Ruhatár frissítés 2.

Kenyereszsákkal a felesleges hulladék ellen

Ahogy azt az első részben is írtam, nagyon fontos, hogy milyen tűvel varrtok. A varrógéptűket leginkább két tulajdonság jellemzi: a típusuk és a vastagságuk. Az előző rész a vastagságról szólt, most pedig a típusokat nézzük meg, ami már egy kicsit izgalmasabb téma.

Szemmel alig, vagy szinte egyáltalán nem látható, de a varrógéptűk hegyei különbözőek lehetnek, ez alapján különböztetjük meg őket.

A varrógépek alaptartozéka általában pár darab univerzális tű. Ez se nem igazán hegyes, se nem igazán gömbülyű, és elég sokféle anyagot meg lehet vele varrni, hobbivarráshoz tökéletes. Amíg nem varrtok sokszor vastag farmer, textilbőr vagy rugalmas anyagot, el is lesztek azzal a pár darab tűvel. Azt szoktuk mondani, hogy az előbb említett anyagtípusokhoz már érdemes sztreccstűt  (vagy más néven gömbhegyű tűt) vagy farmervarró tűt venni, mert bár hallottunk legendákat olyanokról, akik az univerzális tűvel varrtak például pólót és simán működött a dolog, azért a felesleges stresszt és a csúnya varrásokat célszerű elkerülni ezzel a kisebb beruházással (arról, hogy hol és milyen tűt érdemes venni, mennyibe kerülnek, stb, a következő bejegyzés fog szólni).

Póló, pulóver és egyéb rugalmas anyagok varrásához a jersey vagy strech tű használata javasolt. Ahogy látjátok is a képen, ezeknek lekerekített a hegyük, méghozzá azért, mert ezek az anyagok úgynevezett kötött anyagok, és egy hegyesebb tű bizony könnyen kihúzza a szálakat belőlük, vagy elszakítja azokat. Szerencsejátékosok persze megpróbálhatnak ilyen anyagokat univerzális, vagy más tűvel is varrni, lehetséges, hogy sikerülni fog, de másoknak javasoljuk egy ilyen készlet beszerzését is. A tapasztalatom az, hogy a jersey és a sztreccstű egymással helyettesíthető, de mivel nem varrok rendszeresen ilyen anyagokat, érdemes megkérdeznetek az eladókat, ha ilyen tűt vásároltok, általában szívesen segítenek! 

Farmer varráshoz értelemszerűen a hegyesebb fejű farmervarró tűt érdemes használni. Sok varrógépnek egyébként ez is tartozéka. Jó trükk, hogyha például táskát varrtok és sok réteg anyagot kell összevarrnotok (akár textilbőrt is), de a sima univerzális vastag tű nem teszi a dolgát, érdemes kipróbálni farmertűvel is a mutatványt (90-es vagy 100-as vastagsággal), mert akár csodák is történhetnek! 

Ezeken kívül általános még a bőrvarró tű, aminek nem csak a hegye különbözik a többi típustól, hanem a kialakítása is egy kicsit más. Használni (behelyezni, befűzni) ugyanúgy kell, mint a többit. A bőr varrása háztartási géppel egy külön téma, és abban még alig van tapasztalatom, okoskodni pedig nem szeretnék. Viszont az utóbbi időben kísérleteztem azzal, hogy bőrvarró tűvel varrtam több réteg textilbőrt, és azt vettem észre, hogy a két varrógépem közül az egyik határozottan szebben varrt ezzel a típusú tűvel.

Tehát itt sincs semmi nagyon erősen kőbevésve, ésszerű keretek között érdemes kísérletezni, mert nem csak a tűtől, de az anyagtól, a géptől (megkockáztatom, a gép lelki állapotától :D ), a cérnától és a csillagok állásától is rengeteg dolog függ varrás közben, de remélem, az előző bejegyzéssel együtt tudtam adni egy támpontot ebben a kérdéskörben.

A következő bejegyzésben leírom az egyáb tudnivalókat, márkákat, lelőhelyeket, árakat, és ami még eszembe jut majd.

Ha van kérdésetek, észrevételetek, írjátok meg!

Jó varrást!

Lilla

Kapcsolódó bejegyzések:

Tudtad? - Varrógéptűk 1. rész - a vastagságról

Tudtad? - Varrógéptűk 3. rész - minden más

5+5 ok arra, hogy miért érdemes megtanulni varrni

Pár órája írtam a Vágj bele! - varróworkshopok Facebook oldalára egy posztot a varrógéptűkről, illetve azt hittem, átfogóan fogok róluk írni, de már a tűvastagság téma olyan hosszú lett, hogy végül szétbontottam több részre, és úgy döntöttem, a terjedelem miatt inkább blogbejegyzés lesz ezekből, nem Facebook poszt.

Így most ezt a vastagság-kérdést megírom itt is (nagyrészt átvéve a korábbi poszt tartalmát), legyen ez a tűkérdés teljes egészében kivesézve a blogon:)

A kezdő- és a haladó workshopokon is mindig beszélünk pár percet a varrógéptűkről, hiszen nagyon fontos, hogy mivel varrtok. Alapvetően két tulajdonság mentén lehet jellemezni őket: a vastagságuk és a típusuk az, ami meghatározó. Így ez a két témakör lesz, amit részletesen kifejtek, és a bejegyzés sorozatnak lesz egy harmadik része is "mire figyeljek még?" címmel.

A tűk vastagságával kapcsolatban az alapvető szabály az, hogy minél vastagabb anyagot varrtok, annál vastagabb tűre lesz szükségetek. Általában egy típusból 70-80-90-es vastagságot tudtok venni, de vannak ezeknél vékonyabb és vastagabb tűk is. Mi alapvetően nem cserélgetünk mindig - a 80-as tű nagyjából mindenhez jó. Természetesen nagyon vékony vagy nagyon vastag anyagoknál azért áldozunk a tűcsere oltárán mi is.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi történik, ha nem megfelelő vastagságú tűt használtok, és egyáltalán honnan lehet azt észrevenni. Higgyétek el, ha nagyon nem jó méretű a tű, az fel fog tűnni. :)

 
Ha vékony anyagot varrtok vastag tűvel, akkor csúnya lesz a varrás, nagy lyukat fog hagyni a tű az anyagon, ezáltal a varrás minősége sem lesz a legjobb. Ez ugyan nem egy életbevágó probléma, ha a varrás olyan helyen van, ahol nem látszik, és nem éri kifejezetten erőhatás - tehát egy táska pántjánál vagy póló aljánál, nyakánál azért érdemes újravarrni -, de azért ilyen esetben érdemes egy vékonyabb tűre cserélni azt, amit használtatok épp. A vastagabb tűt később visszatehetitek a varrógépbe, ha már áttértek másik anyagra, mert ez nem sérült attól, hogy vékony anyagot varrtatok vele (érdemes a tűt azonnal visszatenni a dobozába vagy egy feliratos papírzacskóba, ezt nem éri meg ellustálkodni, mert a nagy sok helyre egyszerre odafigyelésben az az információ, hogy hova tettétek a milyen vastag tűt, könnyen kimegy majd a fejetekből, higgyetek nekem).

Egy fokkal érdekesebb, ha túl vastag anyagot varrtok egy vékonyabb tűvel, mert akkor aztán a csúnya varrástól kezdve az öltéskihagyáson át a tűtörésig minden előfordulhat. Megijedni egyik esetben sem kell (az öltéskihagyásnál sem kell pánikolni, hogy vajon mi lehet a baj - erről egyszer írok egy külön posztot - ), ha furcsaságot észleltek, vagy furcsa hangokat hallotok a varrógépből kijönni, cseréljetek tűt! Ilyenkor érdemes egyből ki is dobni a használt tűt, mert ha vastag anyagot varrtok vékony tűvel, nagyon könnyen sérülhet az eszköz, és ezek a sérülések nem láthatóak szabad szemmel. Legközelebb viszont, amikor visszateszitek, már lehet, hogy nem is fogtok emlékezni, mi történt, csak azt látjátok, hogy a vékonyabb anyagot sem varrja szépen, és indulhat a varróhiszti :) Szerintem nem olyan drágák ezek a tűk, hogy ennyi "pazarlás" ne férjen bele, de ez hozzáállás kérdése. 

Azért, hogy ne csak a levegőben lógjon ez a minél vastagabb anyag-minél vastagabb tű dolog (meg a fűszereket is ízlés szerint tegyük az ételbe, nincs is ennél hasznosabb egy kezdő számára :) ), íme néhány példa arra, hogy melyik vastagságnál milyen anyagra kell gondolni:

70-es: vékony textilek, bélés anyagok, pamutvásznak, pólóanyagok

80-as: több réteg vékony textil, 1-5 réteg vastagabb pamut, egy-két réteg farmer, de például a workshopokon végig 80-as tűt használunk, ezzel varrjuk az egy réteg farmerre a díszöltést, de ezzel varrjuk össze a táskákat is - ez egy-egy résznél már 5 réteg közepesen vastag farmert is jelent! Pulóvereket és textilbőrt is 80-as tűvel érdemes varrni.

90-es: több réteg vastagabb farmer, pamut, textilbőr.

90-esnél vastagabb tűk: extrán sok réteg az előzőekből (pl.  4-6 réteg vastagabb farmer, textilbőr, stb).

Elsőre lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de nem olyan nagy ördöngősség, csak varrjatok és kitapasztaljátok ezeket is.

Remélem, hasznos volt ez a kis bejegyzés! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz, a tű kérdésben a vastagság a legrövidebb téma, először úgy indítottam a posztot, hogy "nincs is róla igazán mit beszélni", aztán mégis ez lett belőle.

Ha van kérdésetek, észrevételetek, kiegészítésetek a témával kapcsolatban, írjátok meg kommentben!

A második részt a tűk típusairól itt olvashatjátok.

Jó varrást!

Lilla

Kapcsolódó bejegyzések:

5+5 ok, ami miatt érdemes megtanulni varrni

Milyen egy Vágj bele! - varróworkshop?

Varrógéptűk - 2. rész - típusok

Varrógéptűk - 3. rész - minden más