Csupa jó kérdés, amit néha feltesztek nekem, vagy épp én is magamnak, ezért gondoltam, írok egy bejegyzést arról, hogy mi van mostanában a PTB-vel. Elég mozgalmas volt eddig ez az év, és úgy érzem, a mozgalmasság nagy része még hátra van.

A bloggal röviden annyi van, hogy egészen egyszerűen nem volt rá időm, de tényleg. Minden jel arra mutat, hogy mostantól egy kicsivel több lesz, úgyhogy próbálom majd tartani a korábban is elhatározott havi minimum 1 bejegyzést ;)

Az, hogy miért nem volt rá időm, erősen összefügg azzal, hogy mi van most a PTB-vel. Korábban írtam egy bemutatkozó bejegyzésben, illetve máskor is említettem már, hogy a táskák mellett volt egy részmunkaidős állásom is. Ennek több oka volt: pár éve, mikor teljes munkaidőt már nem szerettem volna vállalni a táskák mellett, még nem voltam elég bátor ahhoz, hogy csak ezzel foglalkozzak. Féltem egy csomó mindentől, nem mertem bízni a bizonytalanban, meg magamban sem :) Ez szerintem akkor jó döntés volt, így utólag is úgy látom, hogy kellett még ez a pár év a PTB-nek is és nekem is, illetve tulajdonképpen sosem volt célom csak ezt csinálni, még az idei év eleji terveim között sem szerepelt az, hogy teljes munkaidőben vállalkozóként éljem az életem. Hát, ember tervez... Ráadásul imádtam a munkahelyem, így egyáltalán nem volt gond az, hogy be kell járnom valahova, szerettem bejárni :) 

Idén viszont nagyon beindultak a dolgok, a Dórival közösen tartott varróworkshopjainkra is nagyobb volt az érdeklődés, mint eddig bármikor, így rengeteg hétvégémet az foglalta le, illetve a PTB X Zerowaste termékeknek akkora sikere lett hirtelen, hogy alig tudtam tartani a lépést. Ennek persze nagyon örültem, viszont nem volt másra kapacitásom, mint sodródni az árral, hiszen még ahhoz is plusz idő kellett volna, hogy kilépjek belőle:) Így aztán nem csináltam mást hónapokig, mint dolgoztam itthon, dolgoztam a munkahelyemen, dolgoztam hétvégén, meg hajnalban, meg késő éjjel, olyan tempóban, hogy így utólag visszanézve az egyáltalán nem volt egészséges. Meg is lett az eredménye, hiszen a folyamatos időhiánynak, nem pihenésnek, rohanásnak mindig meg van: feszült voltam, sokszor nem készültem el határidőre, emiatt még feszültebb lettem, de a mélypont azt hiszem, az volt, amikor gyártottam a sok zerowaste terméket, mellette pedig kaját rendeltem a munkahelyemre eldobhatós műanyag dobozban, mert másra nem volt időm, sem bevásárolni, sem főzni, sem semmire. Na, akkor aztán rájöttem, hogy itt bizony lépni kell, mert ez hosszú távon egyáltalán nem lesz kifizetődő semmilyen szempontból (persze senki ne érezze rosszul magát, aki ebédet rendel, a lényeg nem ez, viszont ez számomra nem volt elfogadható a "hulladékmenteskedéssel" együtt. Nem elég, hogy hirdetem az önmagunkra odafigyelést, tudatos életmódot és minden ehhez kapcsolódó dolgot, én magam pedig dolgozom, mint az őrült, de még ez is...). Akármennyire szerettem a munkahelyemet, be kellett látnom, hogy az nem visz előre, és muszáj kockáztatnom ahhoz, hogy nyugalmasabb legyen az életem, akkor is, ha nem igazán tartom magam alkalmasnak erre a "szabadúszó" vállalkozói létre - nincs más megoldás, mint beletanulni. Ráadásul ez a kockáztatás azért nem akkora kockáztatás, látom a számokat hónapok óta, és több, mint valószínű, hogy nem fogok éhen halni :D (Hogy ez az állandó "miből fogok megélni"-para honnan jön, ne kérdezzétek, valami generációs hülyeség lehet :) )

Innen nem volt más hátra, mint előre, így szeptember 1-től nincs más, csak a PTB. Most már nagyon örülök, és egyáltalán nem bántam meg - bár még mindig sokszor napi 12 órákat dolgozom -, biztos vagyok benne, hogy menni fog. Végre nem kell az ötleteimet, az egyszer elkészülő honlapomat, a blogot és mindenféle mást háttérbe szorítanom, végre nem én vagyok az, aki soha nem ér rá és mindenkinek alkalmazkodnia kell hozzá (ezúton is köszönöm az összes barátomnak a türelmet és megértést és mindent <3 ), és néha már egy kis kikapcsolódásra is van időm, hoppá! :) Na persze ezt most véletlenül sem azért írom, mert ez annyira rossz lenne, hiszen végtelenül boldog vagyok és szerencsésnek tartom magam, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek, és van egy saját valamim, ami úgy tűnik, működik. Van az a mondás, hogy ha a hobbid a munkád, akkor soha többé nem kell dolgoznod. Na, ezzel mondjuk pont vitatkoznék, nem tudom, hogy aki ezt kitalálta, az mivel foglalkozott, kíváncsi lennék! De az igaz, hogy így dolgozni néha elképesztően sokat teljesen más, mint valami olyanért, amihez semmi közöm olyan emberek között, akiket nem is feltétlenül kedvelek. A varrás maga kikapcsol, feltölt, iszonyú jó érzés ezzel foglalkozni, úgyhogy mielőtt mindenki elkezdene veszettül sajnálni, leszögezném ezt is :)

A PTB-vel kapcsolatban igyekszem reális terveket felállítani, így idén olyan nagyon sok újdonsággal nem készülök, örülök, ha behozom a lemaradásaimat, a száz éve ígérgetett táskákat megvarrom (itt is köszönöm a türelmet) és felkészülök a Karácsonyra, elkészül a honlapom, stb. Zerowaste cuccokból lesz azért pár újdonság, majd csak figyeljetek! Továbbra is a Facebookon és az Instagramon tudtok követni, itt mutatok meg mindent elsőként, és ha véletlenül sikerül valamit készletre varrnom, akkor arra is ezeken a csatornákon keresztül csaphattok le. Megyek majd vásározni is, de csak 1-2 alkalommal. Ezeknek az időpontjait is megosztom majd természetesen. Rendelni továbbra is a szokásos módon tudtok, Facebook vagy e-mail üzenetben, kb. 2 hetes határidővel tudok mindent vállalni, illetve ha nem, akkor úgyis szólok. Idén még kétszer utazom el pár napra (juhú!), egyszer két hét múlva, egyszer pedig november végén, ezeknek a tájékán azért lehet számítani pár napos csúszásra. 

Amit még mindenképpen szeretnék veletek megosztani, az a TÖBBMINTA projekt, amit kedvenc varróbarátnőmmel, Dórival, és kedvenc grafikus barátnőmmel, Erikával valósítottunk meg. Erika nagyjából egy éve vetette fel, hogy "lányok, nem csinálunk valamit együtt?", mire mi hevesen bólogattunk, hogy de, csináljunk! Akkor még nem voltak konkrét tervek, csak annyi, hogy Erika tervez egy klassz textilmintát, azt rányomtatjuk prémium minőségű textilekre, és onnantól már csak varrni kell. Egyszerűnek hangzik, igaz? Nyár előtt el is kezdtünk komolyabban beszélni a dologról, azonban hamar kiderült számunkra, hogy ez így nem fog menni, mert mindannyian jók vagyunk a saját területünkön, azonban a baráti viszony és a márkaépítésben való járatlanságunk ebben nem visz előre minket, így kell valaki, aki összefogja ezt az egészet, ért a projektmenedzseléshez, képben van a social média világában és minden egyébben, amiről nekünk fogalmunk sincs, hogy képben kell lenni egy ilyen projekthez (az megvan, amikor valamiről annyira fogalmad nincs, hogy még kérdezni sem tudsz?), határidőket szab nekünk és azokat be is tartatja velünk. Így jött Andi a képbe, aki nélkül biztos, hogy soha nem tudtuk volna megvalósítani ezt a szerelem-projektet, legalábbis nem ilyen minőségben, és talán a barátság is ráment volna :D A dolog őszre, azaz mostanra tolódott, és nem tudjátok elképzelni, hogy mennyi munka, megbeszélés, gondolkodás, stb. van ebben a kollekcióban, a koncepció, a név és az összes részlet kitalálásában, a darabok megtervezésében, és úgy az egészben. A kollekció minden darabjára hihetetlenül büszkék vagyunk, és nagyon várjuk, hogy teljes valójukban megmutathassuk őket nektek. 

Jövő héten szerdán tartunk egy kis megnyitót is a TÖBBMINTA projekt debütálásának örömére, ahol a kollekció minden darabját bemutatjuk, lesz egy kis étel-ital, és tudunk majd beszélgetni is. Remélem, találkozunk! (A képre kattintva megtaláljátok a FB eseményt is.)

A TÖBBMINTÁT a Facebookon kívül az Instán is követhetitek (és kövessétek is), itt.

Röviden ennyi volt az elmúlt pár hónap, köszönöm, hogy követtek, és hogy vagytok, nem tartanék itt, ha nem lennétek! <3

Lilla

ui.: akinek nem elég a PTB instagram oldala, annak ajánlom figyelmébe a személyes oldalamat is, itt. Nyár elején csináltam egy sajátot is, mert őrületes vágyat éreztem arra, hogy megosszam a szép kávékat és ételeket és helyeket és mindenféléket, úgyhogy nagyjából ezekre is lehet számítani - najó, kávés kép azt hiszem, még egy sincs fent:)