Frissítsd fel okosan a ruhatárad!

A bejegyzést különösen ajánlom azoknak, akik utálnak vásárolni, és azt sem tudják, hogy kezdjenek hozzá egy praktikus ruhatár összeállításához.

Facebook Tetszik

2017. március 13. - purpleturtlebag

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha különösebb felvezetés nélkül rögtön bele is vágok. Két dolgot szeretnék:

Jól kinézni,
és az öltözködéssel és mindenféle egyéb ehhez kapcsolódó dologgal a lehető legkevesebb időt eltölteni (bizony, ennél sokkal fontosabb dolgaim vannak:) ).

Mindezt pedig természetesen minimális anyagi ráfordítással, energiabefektetéssel és bajlódással szeretném elérni. Lehetetlennek tűnik, igaz? Szerintem nem az! Azt hiszem, rájöttem, ezt hogy érhetem el, és bár attól tartok, nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jutott, mégis arra gondoltam, megosztom veletek a titkos fegyverem: a ruhalistát. Akik ismernek, tudják, hogy a világon mindenről listát írok: milyen filmeket szeretnék megnézni, milyen könyveket szeretnék elolvasni, milyen jó és rossz dolgok történtek velem az adott hónapban/évben, mik az aktuális céljaim, terveim, milyen teendőim vannak egy nap, egy héten, a bevételeimet és a kiadásaimat évekre visszamenőleg tudom magamnak prezentálni, a hirtelen jött karácsonyi ajándék ötleteim is a maguk helyén vannak a megfelelő füzetben, szóval tényleg, MINDENRŐL listát vezetek, ez az én vallásom.

Idén pedig írtam egy olyan listát, amilyet még soha, arról, hogy mik azok a ruhadarabok, amiket be kell szereznem. Persze nem az aktuális divatnak megfelelően, és nem is a furcsa ruhavágyaimat írtam le, hanem átgondoltam, összesítettem, újra átgondoltam, újra összesítettem... De mi ebben olyan jó? Mindjárt elárulom!

Az egész úgy kezdődött, hogy januárban elköltöztem, így a ruháim is kikerültek a csodálatos kis ruhásszekrényemből. Ez még nem indokolta volna az újítást, azonban az új helyen sokkal, de tényleg, nagyon sokkal kevesebb helyet kaptak a ruháim, mint korábban. Az elmúlt években nem nagyon vásároltam, mindenféle okok miatt: első és azt hiszem, legfontosabb, hogy nem szeretek vásárolni. Nagyon nem. A második, hogy egyszerűen sajnálom a pénzt ruhákra. Nem biztos, hogy ez egy jó tulajdonság, de ez van... A harmadik, hogy darabszámra és térfogatra úgy gondoltam, elég ruhám van, így nem is nagyon foglalkoztatott ez a kérdés. Viszont nagyon sokszor bosszankodtam, hogy "nincs mit felvennem", "nincs egy normális nadrágom", "nincs egy normális cipőm", satöbbi, satöbbi. Néha ugyan elmentem vásárolni, volt olyan is, amikor úgy álltam a dologhoz, hogy nem érdekel, mennyibe kerül, de most már tényleg muszáj vennem egy cipőt/nadrágot/pulcsit/akármit, de nem találtam olyat, ami tetszik, ráadásul mindent annyira drágának tartottam, hogy a kezdeti "nem érdekel mennyibe kerül" hozzáállás viszonylag hamar megváltozott. Mindezt tetézte az, hogy nem szeretnék fast fashion boltokban vásárolni, nem szeretném ezeket a cégeket támogatni, nem szeretném, hogy olyan ruhákat hordjak, amik nem csak, hogy hamar kifakulnak, kiszakadnak, tönkremennek, de olyanok készítették, akik méltatlan körülmények között minimális pénzért dolgoznak. Így aztán inkább próbáltam nem foglalkozni a dologgal, némileg megkeserítve a reggeleimet, hiszen sok fejtörést okozott, hogy megint mit vegyek fel. Az egyikhez nincs nadrágom, a másikhoz pulcsim, a harmadik nem áll jól, a negyediket utálom... Gondolom ismerős a helyzet.

A költözés után, miután szembesültem vele, hogy az új helyen bizony nem fogok elférni, kénytelen voltam századszorra is szelektálni (ezt korábban félévente legalább egyszer megtettem, illetve mielőtt bedobozoltam a cuccaimat, azelőtt is tartottam egy nagyobb válogatást). Ezúttal könyörtelen voltam:) A felsők, amiknek semmi bajuk, még jól is állnak, emiatt mindig átmentek eddig a rostán, de valami miatt évente egynél többször nem veszem fel őket - viszontlátásra! Nadrágok, amikbe egyszer majd tényleg belefogyok - további szép életet nektek valakin, akinek szüksége van rátok! Kicsit bolyhos "otthonra még jó lesz" pulóverek - ágyő! (Nektek hány otthoni ruhadarabotok van? Mert nekem kicsit nehéz volt szembenézni azzal a mennyiséggel, amit találtam, ráadásul akárhogy nézem, pár darabnál többre nincs szükségem, és a kicsit szakadt, kicsit foltos pólókat egyébként is jobb lenne, ha akkor sem venném fel, ha senki nem látja.)

Ez a rész egy kicsit nehéz volt, bosszankodtam is miatta, de a helyhiány nagy úr. Utána viszont azt tapasztaltam, hogy átlátom a ruhatáram. Nincsenek olyan darabok, amiket ha meglátok, azt gondolom: "Jé, ezt már el is felejtettem!", és nincs is 2-3 egyforma (kevésbé vagy jobban kopott) fekete kardigánom. Ráadásul esélyem sincs többet felvenni a szeretett, imádott, de elég ciki bolyhos rózsaszín melegítőnadrágot, vagy a kicsit szakadt, "ezt már tényleg nem kellene többet felvennem" farmert, amit természetesen havonta egyszer csak magamra húztam, mert hát úgy szerettem.

Miután átnéztem a megmaradt készletet, rájöttem, hogy muszáj lesz beszereznem pár új darabot. Ne gondoljátok, hogy nem szeretek öltözködni, vagy hogy egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy nézek ki. Csak vásárolni nem szeretek, és a a nadrágvásárlással járó stressztől ráz ki a hideg. Ekkor viszont eldöntöttem, hogy 2017 nálam annyi minden más mellett az öltözködésről is szólni fog egy kicsit. Arra gondoltam, hogy megnézem, mik azok a ruhadarabok, amiket amiatt nem tudok hordani, mert nincs hozzájuk illő cipőm, táskám, akármim. Ezeket kivettem a szekrényből, és arra jöttem rá, hogy egy-egy hiányzó alapdarabbal máris újra tudom majd őket hordani. Ezután újra átnéztem a ruháimat, és elgondolkodtam azon, mik azok a ruhadarabok, amiket nagyon szeretek, mik azok, amiktől meg kellett válnom, mert elkoptak, de nagyon szerettem őket, és megpróbáltam őszintének lenni magammal (na igen, ez nagyon nehéz:) ), és beismerni, hogy akármennyire szeretnék néha, én nem leszek az a magassarkús, kosztümös lány még egy ideig, úgyhogy kár is ebben gondolkodni. Ez alapján pedig bőven elég pár esküvős-színházas ruha, és ezekből van is annyi, amennyi kell (ennél a résznél győztem meg magam arról is, hogy egyáltalán nem ciki ugyanabban a ruhában megjelenni 2 különböző esküvőn 2 különböző évben), így máris ugorhattam a mindennapi ruháimhoz.

És itt jött a lista!

Először felírtam pár alapszínt, amik mentén összeállítom majd a basic ruhatáram. Ezek nálam a fekete, a fehér, a szürke, a sötétkék és a tevebarna. Nem valami izgi, ugye? Viszont ha mindenhez lesz megfelelő cipőm, táskám, kabátom, akkor később jöhetnek a színek! Addig pedig higgyétek el, találok így is egy-egy rózsaszín, kék, zöld, vagy mintás darabot a szekrényben...

Ezután kategóriánként nagyjából összeírtam, mik azok a darabok, amikre valóban szükségem van. Cipők, alsók, felsők, egyéb kiegészítők. Rájöttem, hogy jóval kevesebb dolog kell az álomruhatáramhoz, mint amennyivel eddig rendelkeztem.

Miután ezeken túljutottam, megnéztem, mik azok a darabok, amik hiányoznak. Ilyen volt például egy normális fekete balerina cipő, egy sportcipő, télre egy szép sapka-sál szett...

Ezek alapján megírtam a beszerzendő darabok listáját, jött egy újabb nehéz rész: kb. árakat is írtam melléjük. Ez azért volt fájdalmas számomra, mert tényleg nagyon sajnálom a pénzt ruhákra, és eddig sajnos sokszor egy-egy olcsóbb, de kevésbé tartós darabot vásároltam meg, általában akkor, amikor hirtelen kellett. Most viszont eldöntöttem, hogyha nincs rá keret, inkább nem veszek semmit, és gyűjtögetek egy kicsit, de nem fogok rossz minőségű, kényelmetlen, "1 évre jó lesz" darabokat választani, és olyat sem, ami nem áll tökéletesen. Akkor inkább tovább keresgélek... Miután összeadtam ezeket az összegeket, elhatároztam, hogy inkább fogom a sátorfám, és kivonulok a világból, leosztottam 12 hónapra, és megfogadtam, hogy ha megengedhetem magamnak, igenis beszerzem a lista elemeit szépen apránként.

Az az elméletem, hogyha összeállítok magamnak egy nagyon kis kompakt, praktikus, jól kombinálható, minőségi és kényelmes darabokból álló ruhatárat, azzal rengeteg dolgot nyerek majd: időt, pénzt és energiát. Jól hangzik, ugye? És most már azt gondolom, ez nem is olyan bonyolult, csak az eleje volt nagyon nehéz, hiszen tényleg meg kellett szabadulnom jó pár "jó lesz ez még valamire" darabtól, és muszáj volt szembenéznem magammal és azzal, hogy nem szeretnék mások elvárásainak (valószínűleg általam kitalált elvárásainak és nem a valósaknak) vagy a divatnak megfelelni, illetve felesleges olyan ruhadarabokról álmodoznom, amik akármennyit edzek, akkor sem fognak jól állni, mert egészen egyszerűen nem olyan az alkatom, cserébe viszont kihangsúlyozhatom az előnyösebb testrészeimet, és dolgozhatok azon, amin lehet. Persze ezt mondani könnyű, betartani nehéz. Viszont sokkal egyszerűbb lesz, ha már a boltban is csak azokat nézem meg, amikre van esély, hogy jól állnak, a chino nadrágokat és a miniszoknyákat pedig jobb lesz, ha csak a Pinteresten nézegetem gyengébb pillanataimban:)

Már 3 hónapja egész jól tartom magam a havi kerethez, de persze az sem baj, ha nem sikerül egy év alatt mindent beszereznem. A vásárlás pedig így, hogy pontosan tudom, mire és miért van szükségem, sokkal egyszerűbb! Ráadásul így sem töltök túl sok időt boltokban, hiszen céltudatosan megyek be az üzletekbe, és nagyon büszke vagyok magamra, ha sikerül valamit beszereznem. A változás pedig már most érezhető: így, hogy átlátom a ruhatáram, tudom azt is, hogy mik azok a darabok, amiket ne is keressek a szekrényben, sokkal kevesebb időt töltök bosszankodással öltözködéssel, a reggeleim sokkal nyugodtabbak, és ami a legjobb, az az, hogy sokkal jobban érzem magam a bőrömben a ruháimban, hiszen a megmaradt darabok egytől-egyig kényelmesek, és szeretném azt hinni, hogy jól is állnak (ez pedig már mint tudjuk, fél siker) :) Amiről pedig nem tudom eldönteni, hogy menjen, vagy maradjon, azokat egyszerűen felveszem egy napra, megnézem, hogy érzem magam bennük, kényelmesek-e, megkérdezem a kollégáimat, mit gondolnak, és ezek alapján teszem be (persze mosás után) a szekrénybe vagy az adományos dobozba. Hosszútávon pedig azt hiszem, a rengeteg idő és energia mellett valóban spórolhatok pénzt is: ha sikerült összeállítanom a saját kis kompakt ruhatáram, ami időtálló darabokból áll, a jövőben remélhetőleg annyit fogok majd ruhákra költeni, amennyit az elmúlt években: nagyon keveset.

Ígérem, év végén beszámolok majd arról, hogy sikerült a nagy újítás! Abban viszont már most biztos vagyok, hogy csak ajánlani tudom ezt a módszert:) Arról pedig, hogy hol és hogyan vásárolok, vagy mit kezdek a régi ruháimmal, talán majd egy másik posztban írok.

Szelektáljatok ti is!